Máriaradna-Zsombolya-Szeged

Máriaradna (Radna)

Aradot elhagyva először Öthalomba értünk, ahol egykor a XI. századi "Orod" nevű ispáni vár állt. Szabadhely után értük el Dacia provincia egykori határát, amit onnan vettünk észre, hogy a limes hármas sáncának nyomai még ma is érzékelhetőek. Az úttól balra terül el a világosi mező, ahol 1849. augusztus 13-án a Görgey vezette magyar sereg, a három nappal azelőtti kormányhatározatnak megfelelően, az osztrákokat még egyszer megfricskázva, Rüdiger oroszai előtt tette le a fegyvert.

Máriaradna a Maros jobbpartján fekszik, de ma már a balparti Lippa (Lipova) része. Híres Mária-kegyhely, ahol a XVII. századi oltárképnek egy monumentális templomot és kolostort emeltek a XVIII. században. Hogy Kossuth itteni tartózkodásának nyomait felleljük, megint csak a templomban próbáltunk segítséget kérni. Egy gondnoki és kegytárgyárusi teendőket ellátó idős hölgy igazított bennünket útba, és megmutatta azt a házat , amelyre 1902-ben helyeztek el egy emléktáblát. A táblán az állt, hogy az egykor itt álló házban éjszakázott 1849. augusztus 11-ről 12-re virradóra Kossuth Lajos, itt búcsúzott el hazájától és indult el az emigrációba. A megjelölt ház falán azonban csak friss vakolást láttunk . Nem is olyan régen vehették le a táblát. Miután visszamentünk az idős asszonyhoz, és elmondtuk neki, mit tapasztaltunk, azt mondta, hogy szólni fog az RMDSZ-nek, hiszen a tábla műemlékké volt nyilvánítva, nem lehetett volna csak úgy levenni. De elmondása szerint ez már nem először történt meg.

Továbbmentünk a ma már szintén Lippához tartozó Solymosra , melynek XIII. századi eredetű várát Hunyadi János építette ki, 1514-ben pedig elfoglalta Dózsa György. 1541-42-ben Izabella királyné és a kis János Zsigmond lakott falai között, ahol a Szent Koronát is őrizték. A török uralom és a visszafoglaló harcok során vált ma is látványos rommá. Nyilván Kossuth is felpillantott rá, mikor Radnára ért. Augusztus 12-én hajnalban indult el Lugosra, ahonnan Karánsebesen és Teregován keresztül 15-én Orsovára ért. 16-án Mehádiába ment, majd vissza Orsovára, ahol másnap megkapta a világosi fegyverletétel hírét. 1849. augusztus 17-én lépte át a magyar határt, ezzel kezdetét vette hosszú élete majdnem felét kitevő emigrációja. Ő még nem tudta, de soha többé nem tehette a lábát magyar földre!

Zsombolya (Jimbolia)

Solymosról Aradra visszatérve, Temesvár felé indultunk. A belvárost elkerülve, rátértünk a román-szerb határhoz tartó útra. Itt már nem a Partiumban, hanem a töröktől csak 20 évvel később megszabadult, a XVIII. században újratelepített, soknemzetiségű (magyar-német-román-szerb) Bánátban (Temesköz) jártunk. Zsombolya meglepően szép kis város. Szabályos, tágas utcákkal, szobrokkal teli, árnyas főtérrel. Abban is különleges, hogy a többségében már román város egy magyar embert választott polgármesterévé. Az említett szobrok között sajnos Kallós Ede 1905-ös bronz Kossuth-mellszobránál már nem tehettük tiszteletünket, de megtaláltuk a Petőfi-szobrot , a városháza előtt pedig a magyar-román szabadságharcos emlékművet , amelyen Kossuth neve is olvasható.

Szerbia

Kis pihenő után átléptük a román-szerb határt, és észak felé folytattuk utunkat. Előtte még azt terveztük, hogy felkeressük a két szerbiai Kossuth-mellszobrot Alsóittebén (Magyarittebe, Magyar Ittabé, Újittebe, Novi Itebej) és Bácskossuthfalván (Ómoravica, Stara Moravica). Ezt a tervünket egy hosszú földút-szakasz és az időhiány megakadályozta, de fényképeink azért vannak a szobrokról. A bácskossuthfavi szobrot, Gerenday Béla és Kiss György alkotását, még 1896. augusztus 20-án (az elsők egyikeként) avatták fel, az alsóittebei Horvay János-művet pedig 1904-ben.

A kudarc után a Nagykikinda-Csóka-Zenta útvonalon át Magyarkanizsára (Kanizsa, Kanjiža) értünk. Csináltunk néhány fényképet abban a szerbiai városban , ahol legmagasabb a magyarok aránya, majd Horgosnál átléptük a határt, és elindultunk Szeged felé.

Szeged

A Széchenyi téren parkoltunk le, ahonnan az itteni, Kossuthhoz kapcsolódó helyszíneket a legkönnyebben elérhettük. A Széchenyi tér 9. számú háza, az ún. Zsótér-ház már mindjárt érdekes, hiszen az 1849. július 11-augusztus 1. között Szegeden tartózkodó kormánynak ez volt a székhelye, sőt két alkalommal itt ülésezett az országgyűlés is. Itt fogadták el július 28-án (egyébként a kormányzó távollétében, de egyetértésével) a már kollektív jogokat is biztosító nemzetiségi törvényt, és még ugyanaznap a magyar győzelem érdekében sok áldozatot hozó zsidók egyenjogúsítását.

A Kárász utcán továbbsétálva, a Klauzál téren áll Róna József 1902-ben, 10 000 vendég jelenlétében felavatott egész alakos, bronz Kossuth-szobra . A Klauzál tér 5. számú épülete, az ún. Kárász-ház volt Kossuth szálláshelye . A kormányzó, aki Ceglédről jött ide, 1849. július 11-augusztus 1. között, néhány napos megszakításokkal Szegeden tartózkodott. Érkezése napján, fáklyafénynél e ház erkélyéről mondta el utolsó nyilvános magyarországi beszédét, melyben azt jósolta, hogy "Szegedről fog Európának a szabadság kihirdettetni…". Itt írták alá július 14-én a Nicolae Bălcescu havasalföldi forradalmárral együtt megfogalmazott magyar-román megbékélési tervezetet. Ez már sajnos nem jelentett tényleges együttműködést a román felkelőkkel, de elvei felismerhetők a fent említett nemzetiségi törvényben. Kossuth Szegeden töltött napjai nagyrészt katonai ügyek intézésével teltek, de az alkalmas fővezér keresése, a fegyverszüneti tárgyalások, a Batthyány-kormány el nem fogadott lemondása is sok munkát adott a kormányzónak. Haynau osztrák seregének közeledése miatt július 31-én Kossuth és a kormány úgy döntöttek, hogy az együtt maradt országgyűlési képviselőkkel együtt Aradra távoznak. Másnap már útra is keltek utolsó magyarországi állomáshelyük felé.

A Kossuth-szobor mögötti DÉMÁSZ-székház és az emléktáblával megjelölt Victor Hugo u. 6. számú ház helyén akkoriban álló épületnél, az egykori nagypiacon mondta el alföldi toborzókörútjába illeszkedő, 1848. október 4-i híres "szegedi beszédét", melyben a várost, mint "nemzetem büszkeségét" említi. Hatására igen sok újonccal gyarapodott a honvédsereg. Másnap ő engedte szabadon a szegedi várban fogva tartott kb. 500 olasz hadifoglyot, akik közül később sokan a magyar oldalon harcoló olasz légió tagjai lettek. A vár igen csekély maradványait a Móra parkban, a Tisza partján találtuk meg. A felújítás alatt álló épületben manapság kiállításokat rendeznek.

Szegedi "nyomkeresésünkkel" zárult negyedik utunk. Ez volt az utolsó, amely javarészt az ország határain túli területeket érintett. A következők már Kossuth reformkori és szabadságharc alatti tevékenységének a mai Magyarországon fellelhető emlékeit dolgozzák fel.
[Képek]

 
...    1    2    3    4    5    6    ...