Nagyvárad-Nagyszalonta

Nagyvárad (Oradea)

Már korábban is többször láttunk autóstopposokat az utak mellett. Itt ez teljesen bevett módja a közlekedésnek, vasárnap délután a falvakból a fiatalok így jutnak el a nagyobb városokba. Felvettünk egy fiatal magyar párt, akikkel nemcsak az itteni és magyarországi viszonyok összehasonlításáról beszélgettünk el, hanem útba is igazítottak bennünket, hogy minél egyszerűbben eljuthassunk a nagyváradi várba , amely a szabadságharc idején a magyar fegyvergyártás központja volt. Ide hozták azokat a gépeket, amelyeket Pestről, az osztrákok elől menekítettek el. Nem véletlenül nevezte a várost Kossuth a "magyar Birminghamnek", és foglalkozott a fegyvergyártás kérdésével oly sok rendeletében.

A kormányzó 1849. június 19-20-án járt itt, hogy találkozzon Bem tábornokkal, akit arra akart rávenni, hogy jöjjön ki Erdélyből, és vállalja el a fővezérséget. Bem ezt az ajánlatot akkor még visszautasította. A kormányzó emellett itt rendelkezett a sebesültek gyógyításáról, a kórházak felszerelésére kormánybiztost nevezett ki, megszüntette a rögtönítélő bíróságokat és központi bíróságot létesített. A szabadságharc jelentős személyiségei közül Nagyvárad szülötte volt Nagy-Sándor József, az aradi 13-ak egyike, és Szacsvay Imre, az országgyűlés később kivégzett jegyzője.

Maga a vár már a XI. században is fontos szerepet játszott (székesegyházában több középkori királyunkat temették el), de igazából csak a XVII. század első felében építették ki az erdélyi fejedelmek. Mintegy 30 évre így is török uralom alá került. Mostani alakját Mária Terézia idején kapta. Sokáig katonai objektum volt, állapota eléggé leromlott , de ma már zajlik polgári célokat szolgáló átalakítása.

Nagyszalonta (Salonta)

A város arról híres, hogy ma is egész alakos Kossuth-szobra van. Persze nem állt folyamatosan a helyén, de hát a történelem forgandóságát már Bihardiószegnél is láthattuk. Először 1901. június 30-án avatták fel a Fő téren, a református templom előtt, a debreceni Tóth András alkotását. Az ünnepségről a Nagyváradi Naplót Ady Endre tudósította. A román csapatok bevonulása után, 1920. augusztus 8-ára virradóra ledöntötték. A szobor a Csonka-toronyba , az Arany Múzeum lépcsője alá került, a talapzat viszont még sokáig a helyén maradt. A 2. bécsi döntés után, 1940 októberében a kijavított szobrot visszaállították a helyére, ahol azonban csak négy évig maradhatott. 1944-ben a városba bevonuló románok ismét ledöntötték, de néhány nap múlva a '48-as forradalmárok érdemeit ismerő szovjet városparancsnok visszaállíttatta. Így maradhatott meg Románia egyetlen Kossuth-szobrának a kommunista diktatúra évtizedeiben is! Az 1980-as évek végén már titkos megemlékezések voltak a szobornál, az 1989-es "forradalom" idején pedig lyukas román trikolort tettek a kezébe. 1990 óta itt rendezik meg a szalontaiak március 15-i ünnepségeiket.

Szalonta ezen kívül még Toldiról, a hajdúkról és Arany Jánosról híres. Mi is elmentünk az egykori várból megmaradt Csonka-toronyhoz, és lefényképeztük Arany szobrát . A költő emlékmúzeumát még fia, Arany László kezdeményezésére nyitották meg 1899. augusztus 20-án.

Ezután ismét egy kis kérdezősködés, és már el is foglalhattuk szállásunkat a Madaras-fogadóban. Itt kerültünk először szembe azzal a problémával, hogy a recepción nem tudtak magyarul. Eddig természetes volt, hogy mindenkihez magyarul fordultunk, és hogy beszélgetőtársaink nagyon segítőkészek voltak. Most kiderült, hogy várakozásunk ellenére a románokban sem kellett csalódnunk. Előkerítettek egy valamicskét magyarul is tudó alkalmazottat, akivel aztán megértettük magunkat, és aki igyekezett nekünk minden segítséget megadni. Így hát a meglehetősen puritán körülmények ellenére jól ki tudtuk pihenni magunkat.
[Képek]

 
...    1    2    3    4    5    6    ...