Debrecen

A "kálvinista Róma" akkortól játszott fontos szerepet Kossuth életében, amikor Pest osztrák elfoglalása után az Országos Honvédelmi Bizottmány többi tagjával, valamint az országgyűlés képviselőivel együtt ő is kénytelen volt ide visszavonulni. Debrecen határát 1849. január 7-én, a Miklós utcai városkapunál lépte át, ahol a kapuőr, személyes adatai felvételénél, csak annyit írt naplójába: "Kossuth, a magyarok Mózesse". A helyet ma emléktábla jelöli.

A város főutcáján, a Piac utcán jutottunk el a Megyeházához , amely helyén egykor a Fejérló Szálló állt. 1770-ben itt szállt meg a későbbi "kalapos király", 1798-ban itt rendezték Debrecen első magyar nyelvű színielőadását. Az intézményt 1849-ben Kossuth is gyakran látogatta. Az erre utaló emléktáblát az épületen belül, a kapunál helyezték el. Mivel vasárnap volt, nem sok reményt fűztünk lefényképezéséhez. A portás azonban beengedett bennünket a hátsó kapun, így ezt a "trófeát" is begyűjthettük.

A Piac utca és a Széchenyi utca sarkán, a Kistemplommal (vagy Csonkatemplommal) szemben áll a Podmaniczky-ház , amelynek emeleti dísztermében 1849-ben a felsőház ülésezett, Perényi Zsigmond elnökletével. Az erről szóló emléktábla a kapualjban van, ugyanakkor a ház falát díszíti még egy Széchenyi-emléktábla is, amely a "legnagyobb magyar" debreceni itt-tartózkodásaira hívja fel a figyelmet.

A Piac utcán tovább ballagva, a 31-es számú házon, az ún. Szilágyi-házon is van egy emléktábla. Itt volt ugyanis 1849-ben a térparancsnokság, és az épület ma már nem létező erkélyéről mondta el Kossuth 1849. április 14-én azt az emlékezetes beszédét, amelyben Debrecent a "magyar szabadság őrvárosának" nevezte.

Vele átellenben áll a XIX. század első felében készült Városháza . Balszárnyának első emeleti részén volt Kossuth szállása és hivatala . A jobbszárnyban lévő ún. titkos levéltárban őrizték a Szent Koronát. Megyeházi tapasztalataink alapján már bizakodva közeledtünk a zárt kapuhoz, amely csengetésünkre valóban ki is nyílt, és újfent bebocsáttatást nyertünk egy jelentős Kossuth-emlékhelyre, ahol emléktábla és egy Marton László által készített bronz mellszobor idézi meg a szabadságharc dicső napjait. Kossuth, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, majd mint kormányzó, fáradhatatlanul szervezte az ellenállást. Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen csak az ország egy részének erőforrásai álltak rendelkezésére. Szinte a semmiből teremtett hadsereget, hadiipart, élelmiszerkészleteket. Ennek a hatalmas munkának volt az az eredménye, hogy 1849 tavaszán szinte az egész országot sikerült felszabadítani. Buda visszafoglalása után a kormánnyal és az országgyűléssel együtt a kormányzó is visszaköltözött Pestre: 1849. június 5-én, hajnali 5 órakor végleg elhagyta Debrecent.
[Debreceni képek 1.]

Mi azonban maradjunk még a városban! A Piac utca beletorkollik a Kossuth térbe, amely fölé magasodik Margó Ede és Pongrácz Szigfrid (az 1909-es aradi Kossuth-szobor készítői) 1914-es, egész alakos, bronz Kossuth-szobra . A szobor mellékalakjai is említésre méltóak: bal oldalon Perényi Zsigmond, a felsőház elnöke, Szacsvay Imre, a képviselőház jegyzője, a Függetlenségi Nyilatkozat megszerkesztője és Könyves-Tóth Mihály, híres református tábori lelkész látható. A szabadságharc bukása után mindhármukat halálra ítélték, az első kettőt ki is végezték, míg a harmadik végül 7 évi várfogságot kapott. Jobb oldalon az anyjától búcsúzó honvéd van megörökítve.

A szobor háta mögött magasodik a városképet uraló Református Nagytemplom . Az 1802-ben leégett régi templom helyén épült, Péchy Mihály tervei szerint, klasszicista stílusban. 1849. április 14-én itt tartották meg az országgyűlés két házának nyilvános ülését, ahol Kossuth beszédének hatására a képviselők közfelkiáltással fogadták el a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségének kinyilvánítását. Döntöttek még egy bizottság felállításáról, melynek feladata a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezése. Kossuthot kormányzó-elnökké választották, és megbízták egy új kormány felállításával. Nem véletlen, hogy a Nagytemplom azóta is az ország függetlenségének szimbóluma. A jeles eseményre pedig az úrasztala közelében kiállított Kossuth-szék és -portré emlékeztet. Annak ellenére, hogy nem sokkal istentisztelet előtt érkeztünk a templomba, megengedték, hogy készítsünk néhány felvételt.

A nagytemplom mögötti Emlékkertben megcsodálhattuk Bocskai István bronzszobrát és az 1674-ben gályarabságra hurcolt református prédikátorok emlékoszlopát. Már el is érkeztünk a Református Kollégium ugyancsak Péchy Mihály által tervezett főépületéhez. Először az iskola- és egyháztörténeti kiállítást néztük meg, majd feljutottunk a bennünket elsősorban érdeklő Oratóriumhoz (imaterem). Már Gáborjáni Szabó Kálmán 1938-as, a Kollégium történetét megörökítő freskói is árulkodóak. A terem padsoraiban ülésezett 1849. január 9. és május 31. között a képviselőház. A padok egy részén, kis réztáblákon még az ott egykor helyet foglaló képviselők neve is olvasható. Kossuth helyét ezenkívül még a megemlékezés koszorúi is jelzik. A szószék , amelyről gyakran szónokolt, ugyancsak meg van jelölve . A falon szabadságharcos zászlókat fedezhetünk fel, hátul, a karzat alatt pedig azt a bronzoroszlánt , amely "végighallgatta" az akkori üléseket. Az Oratóriumban történt legjelesebb esemény természetesen a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása volt. A képviselők április 13-án még elutasították Kossuth javaslatát, a másnapi, már említett nyilvános ülés után néhány nappal, április 19-én, viszont már megszavazták a kész szöveget, melynek döntő része Kossuth keze nyomát viselte magán. Ugyancsak a Kollégium épületében nyomtatták a szabadságharc pénzét, a Kossuth-bankókat is. Az Oratórium mellett található a Nagykönyvtár, amely azonkívül hogy a legnagyobb ilyen jellegű magyarországi református gyűjtemény, nagy számban tartalmaz könyvritkaságokat is.

Ezek után már a Kossuth-mellszobrok nyomába eredtünk. A Debreceni Egyetem bölcsészkarának épületében (azelőtt a Kossuth Lajos Tudományegyetem főépülete) éppen konferencia volt. Az előadások szünetében így is sikerült lefényképeznünk Pándi Kiss Jánosnak az aulában található, műkőből készült Kossuth-mellszobrát. Végezetül a Kossuth halálának alkalmából még 1894-ben átkeresztelt Kossuth utcán végighaladva hagytuk el a várost, és 30 km után, Nyírábránynál átléptük a határt, hogy a kevés, de jelentős partiumi emlékhelyet Romániában is felderítsük.
[Debreceni képek 2.]

 
...    1    2    3    4    5    6    ...