3. nap

Torinó (Turin, Torino)

Az autót a kempingben hagyva, gyalogosan vettük nyakunkba ezt a tudatos tervezés jeleit magán viselő várost, amely 1861-74 és 1882-94 között, tehát két és fél évtizeden át, otthont adott az emigráns Kossuthnak (a "turini remetének"). Vilma lányát 1862-ben, feleségét 1865-ben ugyan Genovában temette el, de innen írta kiegyezés-ellenes leveleit és cikkeit, melyekkel célja a hazai politikai élet befolyásolása volt. Néha látogatói érkeztek Magyarországról, tanácsait gyakran kikérték és megköszönték, de általában nem fogadták meg. Élete utolsó évtizedeit az aktív politizálás helyett már iratai összeállításával, levelezéssel és növénygyűjtéssel töltötte.

Úttalan utakon jutottunk el a kemping közelében lévő Corso Luigi Kossuthra . A viszonylag hosszú, jómódúak által lakott utcára Torinó szélén találtunk rá. Innen a Pó mentén sétáltunk el a másik parton lévő belvárosba, ahol első utunk a Via dei Mille 22. számú házhoz vezetett. Ennek a háznak az első emeleti, jobb oldali lakrészébe költözött Kossuth, miután 1882-ben eladta collegnói villáját. Itt lakott 1894. március 20-i haláláig, amire a ház falán lévő emléktábla is utal. A ház előtti parkban, az Aniola Balbóban áll a ceglédi gimnázium Kossuth-szobráról mintázott bronz mellszobor, melynek fölállítását Cegléd városa is támogatta.
[Torinói képek 1.]

Folytatva utunkat, elsétáltunk a Valentino parkba, ahol Kossuth 1889. június 5-én fogadta a párizsi világkiállításra tartó 845 magyar "írót és művészt". Már akkor is itt állt a Valentino-kastély, amely a XVII. században, reneszánsz stílusban épült, és a Borgo, egy képzeletbeli középkori várat mintázó, leginkább a mi városligeti Vajdahunyad várunkra emlékeztető épület.

A Csorba László által megadott címen (Via Bertholet 28.) egy olyan házat fényképeztünk le, amelyben Kossuth még Collegnóba való kiköltözése előtt lakott. Ezután a Via Cavouron próbáltuk megkeresni a Cavour-palotát, ami azért nem volt könnyű, mert a megkérdezett helybelieknek fogalmuk sem volt róla, hogy hol van. Szerencsére az utca elején magunk is megtaláltuk az épületet, ahol Cavour piemonti miniszterelnök többször is találkozhatott Kossuthtal. Közös érdekük volt a mindkét ország függetlenségét akadályozó Ausztria elleni harc.
[Torinói képek 2.]

A francia-olasz-osztrák háború kellős közepén, 1859. június 24-én arról egyeztek meg, hogy egyelőre még nem hozzák nyilvánosságra együttműködésük tényét. III. Napóleonnal való valeggiói tárgyalásáról Kossuth július 5-én Cavourt is tájékoztatta. Az olasz és magyar reményeket is derékba törő villafrancai fegyverszünet után, július 13-án Kossuth ismét találkozott a fegyverszünet hírének hallatán már lemondott ügyvezető miniszterelnökkel, aki azzal biztatta, hogy együtt a franciák nélkül is tovább fogják folytatni a harcot Ausztria ellen. Segítséget ígért Kossuthnak az immár feleslegessé vált magyar légió sorsának elrendezésében is.

Mikor 1860-ban Cavour újra miniszterelnök lett, és Garibaldi hadjárata kapcsán ismét felmerült egy olasz-osztrák háború esélye, Kossuth megint Torinóba érkezett, ahol szeptember 10-én ismét találkoztak. Megegyeztek, hogy ha kitörne a várt háború, Magyarországon felkelés robbanna ki, melyhez Cavour fegyvert, lőszert, anyagi segítséget ígért. Sőt Dalmácia felől egy, a magyar légióval kiegészített, esetleg Garibaldi által vezetett olasz sereg törne be Magyarországra, aminek fejében viszont a Savoyai-dinasztiáé lehetne a magyar korona. Támogatást ígért Kossuth azon törekvéséhez is, hogy a leendő magyar kormány szükségleteire Angliában magyar pénzt nyomtasson. A megállapodást a Magyar Nemzeti Igazgatóság kiáltványban közölte, a piemonti kormány pedig másnap megerősítette.

Az ígért fegyverszállítmány tényleg elindult Genovából Románia felé, de egy figyelmetlenség miatt a rakomány lelepleződött. A pénzt Londonban nyomtatni kezdték, de Ausztria tudomást szerzett róla. Ferenc József egy angol bíróságon emiatt beperelte Kossuthot, aki elvesztette a pert, ami nagyban hozzájárult Angliából Olaszországba való 1861. májusi elköltözéséhez is. És persze a várva-várt olasz-osztrák háború sem tört ki. Ennek ellenére, mikor a hónap végén ismét találkoztak, bizakodóak voltak a magyarországi helyzet alakulását illetően, és nagy reményeket fűztek az országgyűlés összeüléséhez. Ez volt az utolsó megbeszélésük, mivel Cavour június 8-án meghalt. Az őt követő olasz miniszterelnökökkel Kossuth már soha nem tudott ilyen gyümölcsöző együttműködést kialakítani.

Az Internetről és Reznák Erzsébet könyvéből Kossuth még egy Collegno előtti torinói lakcímét sikerült kideríteni: 1866-ban a D'Angennes-palotában lakott, a Via Principe Amadeo 24. szám alatt. Ennek megtalálása már nem volt probléma, bár az épület korabeli és mai számozása egy kis gondot okozott.

A XVII. századi olasz barokk építészet egyik gyöngyszemében, a Carignano-palotában található a Risorgimento (az olasz egységért való küzdelem) Múzeum, melynek a 15. termében találhatók az általunk is lefényképezett Kossuth-emlékek. Ezzel a kiállításrészlettel fejezik ki tiszteletüket az olaszok az iránt az ember iránt, aki politikai és diplomáciai tevékenységével maga is jelentős szerepet játszott az egységes Olaszország létrejöttében. Mindenesetre érdekes, hogy itt kiállított bronz mellszobra mellett az a felirat szerepel, hogy Tápióbicskén született! Furcsa, hogy ez még senkinek sem tűnt fel, vagy az illetékesek nem hívták fel az olaszok figyelmét a tévedésre. Több képe is megtalálható itt, de sapkáját, pipáját, iratait is megtekinthettük. A falon az olaszországi magyar légió zászlaja látható. A Csorba László által említett Kossuth-ablakot sajnos nem találtuk meg, láthattuk viszont Cavour dolgozószobáját, ahol esetleg tárgyalásaikkor Kossuthtal is találkozhatott.
[Torinói képek 3.]

Ezután olyan torinói épületeket kerestünk fel, amelyeket már Kossuth is láthatott. Ilyen a több száz éven át épült Madama-palota. Szomszédságában áll az egykori királyi palota, amely 1865-ig volt a szárd-piemonti, majd olasz uralkodók székhelye. Torinói tárgyalásai idején itt is járhatott Kossuth.

A reneszánsz Dómhoz kapcsolódik a barokk Szent Lepel kápolna, ahol 1694 óta Jézus állítólagos halotti leplét őrzik. A kápolnát éppen felújították, és csak a letakart ereklyetartót láthattuk. Városképi jelentőségű épület a Porta Palatina, az egykori római városfal maradványa is. A barokk terek egyik legszebb példájának számító Piazza San Carlón már 1838-ban felállították a XVI. században uralkodó Emánuel Filibert herceg lovas szobrát. A sok barokk templom mellett Kossuth elsétálhatott a város szinte minden pontjáról látható, 166 m-es magasságával elkészültekor a világ legmagasabb épületének számító Antonelli-emlékmű 1863-88 közötti építkezéséhez is.

Utoljára egy olyan épületet fényképeztünk le, ahol Csorba László elmondása szerint Kossuth gyakran sétálgatott: a Savoyai királyok temetkezőhelyének számító Superga bazilikát. Tudjuk, hogy 1890 júniusában például 15 napot öltött itt pihenéssel, ami majdnem 390 frankjába került. A várostól 10 km-re, 672 m-es magasságban álló hatalmas templom látványa még távoztában is sokáig elkíséri az utazót.
[Torinói képek 4.]

 
...    1    2    3    4    5    6    ...