2. nap

Collegno

Rivától a Garda-tó nyugati partján, sziklába vágott, 70 alagúton és 56 hídon át vezető országúton, a Gardesana Occidentalén haladtunk Salóig. Ez a városka volt az 1943-45 között fennálló fasiszta bábállam, a Mussolini vezette ún. Salói Köztársaság székhelye. Innen már közel volt az autópálya, melyet Bresciánál értünk el. Itt végrehajtott 1849-es vérengzései nyomán kapta azt a nem túl hízelgő, ám nagyon is megérdemelt melléknevét a magyar történelemben is igen negatív szerepet játszó Haynau táborszernagy, hogy a "bresciai hiéna".

Útközben sikerült telefonon beszélnünk Csorba László történésszel, a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatójával, aki mint az olaszországi emigráció szakértője, sok pontos és hasznos információt adott nekünk Kossuth egykori tartózkodási helyeiről és emlékhelyeiről. Ezekre már csak azért is nagy szükségünk volt, mert "kalandozásaink" során először néztünk nyelvi gondok elé, hiszen egyikünk sem beszél olaszul. Ezúton is nagyon köszönjük szíves segítségét!

Utunk a monzai Forma 1-es pálya után véráztatta földön vitt át, hiszen a Pó völgye itt Milánó környékén mindig is a hadak országútja volt: errefelé törtek Rómára Hannibál pun seregei Kr.e. 217-ben, a Lombard Liga csapatai 1176-ban Legnanónál győzték la I. (Barbarossa) Frigyes német császárt, Novaránál szenvedett vereséget Piemont Ausztriától 1849-ben, és 10 évvel később Magentánál győzték le a francia-olasz csapatok az osztrákokat. Ez utóbbi győzelem Kossuthban is nagy reményeket ébresztett arra nézve, hogy az osztrákok további vereségei egy új magyar szabadságharc esélyét teremthetik meg. III. Napóleonnal való 1859-es találkozójára utazva meg is szemlélte a csatamezőt.

Torinóhoz érve először átvágtunk a városon, hogy Kossuth 1874-82 közötti lakóhelyére, Collegno al Baracconéba jussunk. Internetes várostérkép segítségével találtuk meg a Via Lajos Kossuthot . Az utcácska azon a helyen van, ahol egykor Kossuth villája állt. Abban a hajdani házban fogadta az őt országgyűlési képviselőjükké választó ceglédiek küldöttségét ("turini százak") 1877. január 24-én. Hosszú beszédben indokolta meg nekik, hogy a felé irányuló szeretet ellenére miért nem térhet haza, és fogadhatja el a képviselőséget.

Az utca egyik éppen sziesztázó lakója (akit magunk között Giuseppének neveztünk el), a Kossuth-szobor hollétét firtató kérdésünkre, látván az arcunkon tükröződő tanácstalanságot, segítőkészen biciklijére pattant, és elkalauzolt bennünket a G. Marconi általános iskola melletti parkba (az Arthuro Bendini, a Settembre XX. és a Risorgimento utcák által határolt terület), ahol valóban megtaláltuk az 1961. május 11-én felállított, Kovács Ferenc által jegyzett, fehér márványból készült szobrot , és egy szikladarabot, ami Collegno és Sárospatak testvérvárosi kapcsolatára emlékeztet.
[Collegno]

A siker után újra átszeltük Torinót, de immár szállást keresve. Megtapasztalhattuk, hogy az olasz autósokat nem érdemtelenül tartják Európa legrosszabbjainak, akik számára a közlekedési szabályok csak azért vannak, hogy legyen mit megszegniük. Túlélésünk esélyeit persze jelentősen javította, hogy a városok a szabadságolások miatt szinte teljesen üresek voltak, és az autópályákon sem volt igazán nagy forgalom. Komoly kihívást jelentett viszont a robogósok sajátos közlekedési stílusa.

A tíz évvel ezelőtti útikönyv által ajánlott Pó-parti kempingnek csak elszomorító maradványaira leltünk, de azután mégiscsak eljutottunk a város egyetlen, fénykorát kb. a hetvenes években élő kempingjébe, ami egy elhanyagolt királyi kastély parkjában volt. Ez azonban nem nagyon zavart bennünket abban, hogy végül is az egyébként árnyas, pihenésre alkalmas, nyugodt, a városra gyönyörű kilátást nyújtó helyen üssünk tábort.

 
...    1    2    3    4    5    6    ...